2009. december 30., szerda

Temetjük a telet?

Nem hinném, hogy a kutya megette volna a telet, mint ahogy máskor sem tette. Január első napjaitól újra nappali mínuszokat jósolnak, de amíg tehetjük, gyönyörködjünk a korai virágokban, mert a téltemetők is bontogatják szirmaikat.

2009. december 29., kedd

A tavasz első pillanata?

Vajon ennyi volt a tél? Errefelé minden esetre a növények azt hiszik. Bár a magyar kikericsek mindig kivirágoznak az első erősebb fagyok utáni felmelegedésben, akár már november elején. Most az enyhe ősz elég sokáig húzta, így az első kikericsek is csak a karácsonyi enyhülésben indultak be. Még ugyan kevesen vannak és majd mind bimbósak, de megkezdődött a szezon!

2009. december 27., vasárnap

A bakancs evolúciója

Négy évvel ezelőtt, bolondos hangulatomban készítettem egy képet a bakancsomról, amint Csenge lányom bakancsa az orrán pihen. Most elkészítettem a sorozat folytatását. Az én bakancsom, mindössze kissé kopottabb lett, de a másik... :)

2009. december 21., hétfő

Mínusz tizenegy fok! BRRR!

A reggel kellemes mínusz tizenegy fokos dermedéssel kezdődött, viszont gyönyörű napsütéssel. Nyolctól kilencig volt egy üres órácskám, így kiszaladtam a Régi-bányába. Természetesen a hajnalmadár a helyén volt, de sajnos nem volt hajlandó lejjebb ereszkedni a falon. Nekem meg nem volt kedvem a sziklafal alatt mászkálni, mert ez fagyos időben nem tanácsos (persze olvadás után közvetlenül sem), mert elég sűrűn potyognak kisebb-nagyobb kövek a falról.
Ezután még elbíbelődtem a hóból kiálló növényekkel,...
... miközben kereszteztem a közelben lakó rókák jól kijárt hadiösvényét.
Mikor elindultam a bányából a többi dolgomat intézni, lent az országút mellett keresgélő búbospacsirták még megállítottak néhány percre.

2009. december 19., szombat

Zsibvásár az etetőn

A hó és a hideg megérkeztével megélénkült az élet a nappali ablaka előtti madáretetőn. A képek csak úgy az ablakon keresztül (nem optikai minőségű üveg), illusztráció gyanánt készültek. Az elsőn zöldike, mezei verebek és meggyvágó, a másodikon pedig egy fenyőpinty látható.

2009. december 13., vasárnap

Sumony, december

A halastó mai bejárása alkalmával három itt ritkaságnak számító madárfaj egyedeivel is sikerült összefutnom. Az elsők a bütykös ásóludak voltak, mindjárt hárman.
A második egy hím nagy bukó volt, ami csak rövid ideig tartózkodott itt, mert reggel még nem volt a réceseregletben, aztán miután megtaláltam, rövid idő múltán el is tűnt. Gondolom megállapította, hogy a lecsapolt tavak vízmélysége neki nem igazán felel meg és tovább állt (a kép majd egy kilométerről készült, de felismerhető).
A harmadik faj pedig a daru volt, mindjárt kilencvenöt példányban. Sajnos ők csak kerültek néhányat, mustrálva a tavakat, de ahogy jöttek, szintén tovább álltak.
A legnagyobb élmény mégis egy itt köztudottan állandó, de ritkán szem elé kerülő emlős volt. Az egyik zsilip alól sikerült felugrasztanom, egy az ott szorult apróhalból lakomázó vidrát. Ahelyett, hogy fejvesztve elrohant volna, átiszkolt a szomszédos, feltöltött tóba és annak keskeny nádszegélyében játszott bújócskát velem, vagy egy órán át. Sajnos nem sikerült nyílt terepen elkapni, csak így, a nád között leskelődve.

2009. november 20., péntek

Most van a nap lemenőben

Esti mecseki sétánk alkalmával kerestem a helyet, ahonnan jó rálátás esik a ködbe merült városra, de nem találtam. Amit akartam az nem jött össze, a képek a kukában végezték. De azért a ködbe merülő nap megfogott csíkos mintájával.
Miután lement a nap, a lámpákkal mintázott, ködfátyolos Ürögi-völgy felé fordítottam az objektívet. A háttérben, az egész Pécsi-félmedencét befedő sűrű köd és a belőle kibukkanó görcsönyi dombok.

2009. november 17., kedd

Ugrás a mélybe

Kellemes napos időben indultam hajnalmadár lesre, meg is lett annak rendje-módja szerint. Kezdődött a szokásos játék, elindulok fel a sziklák között, vagy a görgetegen utána, mire éppen kezdek elég közel jutni, akkor átreppen a másik falra. Lemászás, aztán újra...
De most egyenesen felfelé ugrálva tartotta a távolságot, egészen a fal tetejéig. Ott körbe pillantott, majd...

...elugrott és meredeken zuhanni kezdett. Eddig nem is nagyon próbálkoztam röptében elkapni, olyan kiszámíthatatlan a mozgása, most is csak ösztönösen fordultam utána a géppel, folyamatosan nyomva a gombot. A sorozatból egyetlen képen sikerült elkapnia az autofókusznak, a többi mellément.

2009. november 16., hétfő

A jó természetfotó(s) 3.

Újabb bölcsességet találtam a témával kapcsolatban a neten, pontosabban a NatureScapes.Net fórumában! A kérdés az volt, hogy töröljük-e a selejtet azonnal a fényképezőgépben, vagy csak a számítógépen?

John Labrenz on Sun Nov 15, 2009 6:05 pm
"I delete most of my files in camera...
any that make it past that point get deleted on the computer :)"

Angolul nem olvasó olvasóim kedvéért:
"Képeim többségét törlöm a fényképezőgépben...
azokat, amelyek túljutottak ezen a ponton, törlöm a számítógépen :)"

Dicséretesen önkritikus hozzáállás! :)))

2009. november 12., csütörtök

Őszi hangulatok

Ezek a képek az elmúlt hetekben készültek, de nem kerültek be az aktuális bejegyzésekbe, mert kidolgozatlanul lapultak a laptopban. Az első négy Kovácsszénáján készült.



Ezen a képen csak otthon vettem észre, hogy egy széncinege is rejtőzik a tarka lomb között.

Az utóbbi kettő pedig a nagyharsányi Régi-bányában, hajnalmadárra várakozva készült.

Ez egy szélfútta virágos kőris, ha nem derülne ki a képről. :)

2009. november 7., szombat

A jó természetfotó(s) 2.

Ezt az okfejtést egy fórumon olvastam és nagyon megtetszett!

"Elmondom, mi kell ahhoz, hogy jó természetfotós legyél:

Felszerelés (az könnyű dolog, mert minden hülye tud venni, ha van pénze).
Életforma (az nehéz dolog, mert, ha koncertjegyed van, és jön a telefon, hogy virágzik a Tisza, akkor meg kell mondanod a feleségednek, hogy inkább menjen el a koncertre a barátnőjével, te meg irány a Tisza).
Tudás (az nagyon nehéz dolog, mert ezen a téren a tudás segédeszköze csak a kérdezés, alapja a tapasztalás). De, ha lesz elég tudásod, akkor bölcs is lehetsz. Az például megmutatkozik azon például, hogy érted a tréfát.
Ja, és tehetség. (az marha nehéz dolog, mert az nem lesz, hanem van, vagy nincs)."

2009. november 6., péntek

Mi micsoda, magyar kikerics

A Mi Micsoda sorozatban (Tessloff-Babilon kiadó) megjelent a 100. kötet: Francz Magdolna, Rabi Éva, Ősz Gábor: Otthonunk, Magyarország. A 28. oldalon egy rövid írással a magyar kikericsről, illusztrációként pedig az én tavaly decemberben készült fotóm szerepel.

2009. november 5., csütörtök

2009. november 4., szerda

Na azé! Megjött! :)

Ma végre kijutottam a nagyharsányi Régi-bányába és hála a téliesre fordult időnek, ott találtam a hajnalmadarat a megszokott helyén. Miközben körbe kerülgettük egymást a falkusszal a sziklafalak között, készült néhány kép róla, végre már az új szereléssel.



A képek minősége hagy némi kívánni valót maga után, köszönhetően a borult ég miatti ISO800-as érzékenységhez társuló erős vágásoknak, de majd lesz jobb is.

2009. október 18., vasárnap

Sumony, október

A halastó felett húztak el ezek a diszgráfiás nyári ludak, akik képtelenek voltak leírni egy tisztességes 'V' betűt.

Ez az érdeklődő dankasirály pedig többször körberepült, nyilván arra volt kíváncsi, hogy mi a fenét keverek ott azzal a két kályhacsővel.

2009. október 16., péntek

Nagyon haragos lettem!

Na nem csak azért, mert még mindig nem jött meg a hajnalmadár, hiába vártam. A nagy keresgélés közben találtam néhány, a hamar melegedő sziklákon napozó fali gyíkot.
De a legnagyobb meglepetés, amitől olyan "haragos" lettem :), egy napozó kígyó volt, amit a szoborpark felső sétányán találtam. Ugyanis egy gyönyörű, jól fejlett haragos sikló volt! Szerencsére mielőtt eltűnt volna egy hatalmas szikla alatt, még sikerült néhány képet készíteni róla.

Ez a faj hazánkban két helyen fordul elő, de a Szársomlyón van az egyetlen stabil, igazán életképes állománya. De itt sem kerül sűrűn szem elé, mert rendkívül bizalmatlan. Nem beszélve a szabad példányok fényképezéséről. Jellemzi a helyzetet, hogy ezelőtt magam is csak egyetlen alkalommal láttam úgy, hogy teljes biztonsággal azonosítottam is, eltekintve azoktól az esetektől, mikor a már jókora távolságból, avart zörgetve elinaló egyedek után kémlelődtem, hiába.
Ettől a nem mindennapi élménytől feldobva indultam haza, mikor az út menti szőlők és szántók felett megpillantottam a szüreti bulira gyülekező vendég sereg(ély)letet. Nagyharsány és Harkány között három nagyobb seregély csapatot találtam, összesen több tízezer egyeddel.
Mindegyik társaság elkápráztatott a szinkronrepülés terén bizonyított tehetségével, hol légcsavart, hol füstfelhőt formázva.
Délután, folytatás gyanánt Csenge lányommal tettünk egy könnyű erdei sétát, ahol ez az erdei impresszió készült, "inspired by nature".
Kicsit odébb pedig összefutottunk ezzel a kíváncsi vörösbeggyel (Csenge szúrta ki, hogy ott gunnyaszt a letört facsonkon), aki elég jól tűrte a közelítési kísérletet.
Megjegyzem a kép a sötétedő erdőben 500 mm-en és ISO800-on készült, 1/10 másodperces záridővel. Ahhoz képest nem is olyan rossz.

2009. október 15., csütörtök

Nem jött meg!

A hajnalmadár! Abban a reményben mentem a reggel a nagyharsányi Régi-bányába, hogy az átvonult hidegfront és a lehűlés meghozta a sziklák kárminvörös szárnyú ékkövét, de súlyosan csalatkoztam. Nem hozta! Sebaj, holnap is lesz nap!
De azért egy újabb fajt felróttam a Villányi-hegység listámra, a hegyi billegetőt ugyanis még sosem láttam erre. (Az alábbi három kép nagyjából hatmillió méterről készült, érzékeny lelkű fotósoknak megnyitásuk nem ajánlott :) )
Ezen kívül találkoztam egy nagy őrgébiccsel
és a szokásos bajszos sármányokkal.
Meg veszkődtem egy kicsit egy csíkos kecskerágóval.

2009. október 12., hétfő

Már komolyan aggódom...

Még mindig nem érkeztek meg a pécsi "Magasház" '98-óta rendszeres lakói, a vándorsólymok. Az elsőként megfigyelt, akkor másodéves tojó még egyetlen évet sem hagyott ki. Minden nyár közepe-vége felé megjelent és volt hogy, hogy tavaszig itt is maradt. Az utóbbi években pedig már több sólyom is itt a városban töltötte idejét, költési időszakon kívül.
De idén tavasz óta senki nem látott erre felé vándorsólymot! Különösen az Öreghölgy távolléte aggaszt, remélem nem érte semmi baj, hiszen még csak tizenkét éves.

2009. október 9., péntek

2009. október 6., kedd

Fizikai Nobel-díj 2009.

A ma kihirdetett fizikai Nobel-díj szorosan érinti a fotográfiát. Willard S. Boyle és George E. Smith kapta megosztva, a képalkotásban új távlatokat nyitó CCD-érzékelő kifejlesztéséért. Nélkülük talán még mindig napokig-órákig várhatnánk, hogy ugyan mi bukkan elő celluloid szalagunk előhívásakor.

Willard Sterling Boyle 1924-ben született a kanadai Amherstben, kanadai és amerikai állampolgár. A quebec-i McGill University-n doktorált fizikából 1950-ben, később az amerikai Murray Hillben működő Bell Laboratories kommunikáció-tudományos részlegének igazgatója volt. 1979-ben vonult vissza.

George Elwood Smith amerikai állampolgár, 1930-ban született a New York állambeli White Plainsben. 1959-ben doktorált fizikából a Chicagói Egyetemen. Szintén a Bell Laboratories munkatársaként dolgozott, 1986-ban vonult vissza.

2009. október 5., hétfő

Itató...

Újabb, többször megszakított, pár órás délutáni lesbenülés eseménye egy szajkó nagyon várt érkezése és a nagy fakopáncs újabb látogatása volt.