www.OnodiMiklos.hu | Galéria-Gallery | Magamról | About me | Vendégkönyv-Guestbook
____________________________________________________________________________________________________________________________________________

2007. szeptember 28., péntek

A Dráva-síkon járva gyönyörű napsütésben, a nyugatról érkező zivatarfelhők alatt, őszi színeiben pompázó tájban gyönyörködhettem.

2007. szeptember 22., szombat

Reggel, munka után, kellemes kora őszi időben sétáltam egyet a Szársomlyón, a Temető-völgyben, de nem találtam semmi érdekeset. Csak a szajkók szórakoztattak azzal, hogy békésen keresgélve bóklásztak fel a hegyre, majd úgy háromszáz méteres magasságból, eszement sebességgel, surrogva siklottak le a hegy lába felé. Már éppen indultam lefelé, mikor pár perc alatt hét egerészölyv, két vörös vércse és egy karvaly verődött össze a völgy felett. Hosszasan kergetőztek, hangosan kiáltozva, nyaktörő légiakrobata mutatványokkal szórakoztatva egymást. A hab a tortán az volt, mikor néhány percre csatlakozott a társasághoz egy öreg vándorsólyom is. Sajnos ő hamar méltóságán alulinak találta a bohóckodást és továbbállt. Az egész műsor nem tartott tovább tizenöt percnél, de csodálatos volt, ahogy ott kavarogtak a fejem felett, féktelenül hangoskodva. Úgy tűnt nem is vesznek tudomást jelenlétemről, néha egészen alacsonyan elhúzva felettem. Aztán ahogy jöttek, pillanatok alatt el is széledtek. Én meg csak álltam ott, azon gondolkodva, hogy minek is tartok fényképezőgépet? Merthogy elfelejtettem elővenni a nagy áhítatban.

2007. szeptember 15., szombat

2007. szeptember 2., vasárnap

VII. Madarászfutam

Lefutottuk a VII. Madarászfutamot! Szombat este úgy tűnt nagyon jól állunk, de a végére csapatunk, a Dot-terels (Barkóczi Csaba „Cure”, Szűcs Péter és jómagam), a hatodik helyre szorult, 122 megfigyelt fajjal. A végső sorrendet, többszörös holtversenyben, mint mindig, a hallott fajok döntötték el. Az első tíz között az elmúlt évekhez képest, szokás szerint, szinte csak a sorrend változott :)

Még pénteken késő délután tettünk látogatást a havasi lilék angyalházi birodalmában, némi birkaganéj kerülgető kúszás-mászást követően, elképesztően közelről sikerült fényképezni a békésen pihenő madarakat (ekkor már senkit sem érdekelt min fekszik :)). Sajnos az áhítatnak hamar véget vetett néhány sólyom, köztük egy farkatlan kaba, ami szintén érdekes látvány volt.

Vasárnap reggel a futamos rohanásban sem tudtam megállni, hogy ne készítsek néhány hangulatképet a kis kárókatonák tömegének hajnali tollászkodásáról! Nem voltam egyedül, csapattársaim is előásták a hátizsákból a fotós felszerelést a látvány hatására.

Nekem külön örömet okozott, hogy sikerült pótolnom egy hiányomat is, parlagi pityer képében, ráadásul saját találásként!